Sziasztok! Köszöntelek benneteket a blogomon, ahol az első részt olvashatjátok!
Egy kezdő blogos vagyok, úgyhogy ha van bármi tanácsotok, vagy esetleg javaslatotok,
vagy egyszerűen csak a véleményeteket szeretnétek megosztani, nyugodtan írjátok meg kommentben:)
Remélem elnyeri a történetem tetszéseteket;) Jó olvasást!
Reggel a szobába beszűrődő nap fénye megvilágította az arcomat. Komótosan kinyitottam a szememet és rápillantottam az éjjeliszekrényemen lévő órára, ami pontosan reggel nyolcat mutatott. Nyújtózkodva felültem az ágyamban és boldogan konstatáltam, hogy egész nap azt csinálok amit akarok, ugyanis elkezdődött a várva várt nyár. Vége a munkának és végre elmehetek nyaralni a barátokkal. Bulizás, kirándulások stb.... Keményen átdolgozott hónapok állnak mögöttem. Muszáj így hajtanom, mert egyedül élek.
A szüleim elváltak, mikor még egészen kicsi voltam. Mikor betöltöttem a tizennyolcat, úgy határoztam nem akarok anyám nyakán lógni többet, ezért az összegyűlt pénzemet kipótolták mindketten, én pedig gondolkodás nélkül ide költöztem egyedül, San Fransisco-ba.
Egy kezdő blogos vagyok, úgyhogy ha van bármi tanácsotok, vagy esetleg javaslatotok,
vagy egyszerűen csak a véleményeteket szeretnétek megosztani, nyugodtan írjátok meg kommentben:)
Remélem elnyeri a történetem tetszéseteket;) Jó olvasást!
Reggel a szobába beszűrődő nap fénye megvilágította az arcomat. Komótosan kinyitottam a szememet és rápillantottam az éjjeliszekrényemen lévő órára, ami pontosan reggel nyolcat mutatott. Nyújtózkodva felültem az ágyamban és boldogan konstatáltam, hogy egész nap azt csinálok amit akarok, ugyanis elkezdődött a várva várt nyár. Vége a munkának és végre elmehetek nyaralni a barátokkal. Bulizás, kirándulások stb.... Keményen átdolgozott hónapok állnak mögöttem. Muszáj így hajtanom, mert egyedül élek.
A szüleim elváltak, mikor még egészen kicsi voltam. Mikor betöltöttem a tizennyolcat, úgy határoztam nem akarok anyám nyakán lógni többet, ezért az összegyűlt pénzemet kipótolták mindketten, én pedig gondolkodás nélkül ide költöztem egyedül, San Fransisco-ba.
Lakótárs és egyéb támogatás hiányában, pedig én állok mindent. Család és minden egyéb segítség nélkül is boldogulok. Félreértés ne essék, szeretem a szüleimet, de egy bizonyos kor után a magam útját akarom járni. Kerestem egy munkát, aztán minden ment, mint a karikacsapás. Ilyenkor megkérdezik tőlem, hogy: ˝Ilyen fiatalon Isabelle?". Igen.
Persze, az egész évi hajtás közben fejembe vettem, hogy ez a nyár más lesz, mint az eddigiek. Programok a barátokkal, a legjobb barátnőmmel is elmegyünk mindenféle helyre.... egy szóval távol maradok a különböző elektronikai cuccoktól, amik szívják tőlem el az életet. Már régóta tervezgetem ezt, így a nekem járó három kerek hónapom, be van táblázva.
Kipattantam az ágyból és pizsamában leviharzottam a konyhába. Gyorsan összedobtam magamnak a reggelit, majd leültem a nappaliban álló hatalmas díványra. Felvettem a dohányzó asztalon lévő távirányítót, azzal benyomtam a TV-t. Kiélvezem, hogy a mai napon semmi dolgom sincsen.
A különböző csatornák között szörfözve, rá találtam egy egész érdekesre, ami felkeltette az érdeklődésemet. Egy tehetségkutató műsor volt. Nem nagyon szoktam nézni ilyeneket, de most kifejezetten megtetszett. Voltak énekesek, táncosok, bűvészek, nem pedig egy egyszerű show, mint a többi. Miközben, a történésekre koncentráltam, befejeztem a reggelimet és elmosogattam. Mivel a napomat mégsem tölthetem pizsamában, gyorsan visszaszaladtam a szobámba és magamra kaptam egy lenge hétvégi ruhát. Hajamat felkötöttem copfba, majd rendbe szedtem magam a fürdőben. Izgatottam dőltem le a kanapéra és folytattam TV nézést.
A tehetségkutató végén, bemutatták a szokásos dolgokat: támogatók, kik öltöztették a versenyzőket blah, blah, blah....Viszont valamire felkaptam a fejem. Egy kérdés villogott a képernyőn, alatta 3 lehetséges válasz. A helyesen válaszolók közül kiválasztanak párat, akik a következőket nyerhetik:
- Egy kocsit
- Egy nagy értékű vásárlási utalványt
- Egy nap Zac Afronnal
- Egy VIP jegy a Rolling Stones koncertre
-A főnyeremény: Egy felejthetetlen utazás Brazíliába a One Directionnel
Kerek szemekkel bámultam a nyereményeket. Ezek fantasztikusak. Még egyszer elolvastam a kérdést. Tudtam rá a választ. Pillantásomat telefonomra kaptam, de belül elfogott egy különös érzés. Tényleg észbontó, rendkívül nagyvonalú nyereményeket kínálnak tálcán és ez mind arra készteti az embert, hogy szavazzon. De, ha el is küldöm a helyes választ, rajtam kívül ezer másik ember fog szavazni. Ebből a rengeteg emberből, pedig csak öten nyerhetik meg valamelyiket, akiket kisorsolnak természetesen. Minden a szerencsén múlik. Az agyamban pontosan tudtam, hogy nem kellene nyálcsorgatva a telefonom után kapnom és rögtön az első adandó alkalomkor elküldenem egy üzenetet. Nem szabadna vele foglalkozni. Valahogy mégis, azt éreztem szavaznom kell. Sehol máshol nem lesznek ilyen nagylelkűek a nyeremények.
Teljes dilemmába estem a szerencsejáték miatt. Tudom, hogy nem szabad, de meg akarom tenni. Tekintetem visszakaptam a képernyőre, majd gyorsan memorizáltam a számot amire a helyes választ kell küldeni. Hirtelen minden eltűnt és reklám következett. Innentől kezdve nem gondolkoztam semmin, felkaptam a telefonom és elküldtem a választ a számra. Egy sóhaj kíséretében hátradőltem. Vagy sikerül, vagy nem.
Egy kisebb teher esett le a vállamról. Nyerek valamit, vagy semmit. Nincs sok veszteni valóm, mert ha nem nyerek semmit akkor sem dől össze a világ.
Kicsit logikusan kezdtem el gondolkozni. Én tulajdonképpen, nem a főnyeremény miatt indultam el ezen a sorsoláson, hanem, mert imádom Zac Afront. Az egyik kedvenc színészem és irtó szexi. Persze a többi nyereménnyel sincs bajom, de ez a fő ok ami arra késztetett, hogy küldjem el az SMS-t. Viszont rengeteg One Direction rajongó lehet a szavazók között, akik ezerrel nyomták a gombokat, ahogy meghallották, a hírt.
Még mindig a gondolataimba merülten ültem, amikor észrevettem, hogy mosolyogva a telefonomat bámulom. Hirtelen feleszméltem a bambulásból és a készüléket elhajítottam, jó messzire a kanapé végébe.
-Térj észhez Isabelle!-mondtam magamnak és kicsit megütögettem a homlokomat, mintha ezzel kihesegetném a gondolatot. Mindenesetre teljes nyugalomban dőltem hátra és élveztem a pihenést.
A TV nézéssel sok időt tudtam elütni, de így csak délutánig tudtam szórakozni vele. Közben a konyhába kimentem enni és a hűtőben található dolgokkal teletömtem magam. Készítettem magamnak egy kis teát és kimentem a kertbe. A Californiai San Frascisco-ban lakom, ahol a kertvárosi élet elég csendes. Nem lakom közel a belvároshoz, így semmi autó dudálást vagy zörejt nem hallottam, mikor kiléptem. A nap szépen sütött, nyár alkalmával. Leültem a fűbe, majd a kezemben lévő teát, lassan szürcsölgetni kezdtem. Gondolataimba merülve ültem. Végeztem a teával, a bögrét, pedig magam mellé tettem és elterültem a földön. Álmosság lett urrá rajtam, ezért behunytam szemeimet. Az a hülye játék motoszkált, mindenáron a fejemben. Miért nyomaszt ezt most engem ennyire?
Kinyitottam szemeimet, de a nap már nem sütött. Egész délután szunyálhattam, mert már kezdett sötétedni, a mellettem fekvő teás pohárból, meg eltűnt az utolsó csepp folyadék is. Egy nyögés kíséretében feltápászkodtam és bementem a házba. A poharat ledobtam a konyhába, majd szem törölgetve visszaültem, a bekapcsolva maradt TV elé. A telefonom után nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő. Ám amikor felvillant a képernyő, meglepődve láttam, hogy jött egy üzenetem.
Megnyitottam, de a címzett nem volt megadva, csak egy hosszú telefonszám. Elolvastam és szájtátva teljesen, lesokkolva fogtam fel, hogy nyertem. Nyertem! De mit is? Örömöm azonnal alább hagyott egy kicsit amikor lejjebb haladva megláttam a következő sort: Nyertél egy nyarat Brazíliába a One Directionnel. Ajjajj.....
Kipattantam az ágyból és pizsamában leviharzottam a konyhába. Gyorsan összedobtam magamnak a reggelit, majd leültem a nappaliban álló hatalmas díványra. Felvettem a dohányzó asztalon lévő távirányítót, azzal benyomtam a TV-t. Kiélvezem, hogy a mai napon semmi dolgom sincsen.
A különböző csatornák között szörfözve, rá találtam egy egész érdekesre, ami felkeltette az érdeklődésemet. Egy tehetségkutató műsor volt. Nem nagyon szoktam nézni ilyeneket, de most kifejezetten megtetszett. Voltak énekesek, táncosok, bűvészek, nem pedig egy egyszerű show, mint a többi. Miközben, a történésekre koncentráltam, befejeztem a reggelimet és elmosogattam. Mivel a napomat mégsem tölthetem pizsamában, gyorsan visszaszaladtam a szobámba és magamra kaptam egy lenge hétvégi ruhát. Hajamat felkötöttem copfba, majd rendbe szedtem magam a fürdőben. Izgatottam dőltem le a kanapéra és folytattam TV nézést.
A tehetségkutató végén, bemutatták a szokásos dolgokat: támogatók, kik öltöztették a versenyzőket blah, blah, blah....Viszont valamire felkaptam a fejem. Egy kérdés villogott a képernyőn, alatta 3 lehetséges válasz. A helyesen válaszolók közül kiválasztanak párat, akik a következőket nyerhetik:
- Egy kocsit
- Egy nagy értékű vásárlási utalványt
- Egy nap Zac Afronnal
- Egy VIP jegy a Rolling Stones koncertre
-A főnyeremény: Egy felejthetetlen utazás Brazíliába a One Directionnel
Kerek szemekkel bámultam a nyereményeket. Ezek fantasztikusak. Még egyszer elolvastam a kérdést. Tudtam rá a választ. Pillantásomat telefonomra kaptam, de belül elfogott egy különös érzés. Tényleg észbontó, rendkívül nagyvonalú nyereményeket kínálnak tálcán és ez mind arra készteti az embert, hogy szavazzon. De, ha el is küldöm a helyes választ, rajtam kívül ezer másik ember fog szavazni. Ebből a rengeteg emberből, pedig csak öten nyerhetik meg valamelyiket, akiket kisorsolnak természetesen. Minden a szerencsén múlik. Az agyamban pontosan tudtam, hogy nem kellene nyálcsorgatva a telefonom után kapnom és rögtön az első adandó alkalomkor elküldenem egy üzenetet. Nem szabadna vele foglalkozni. Valahogy mégis, azt éreztem szavaznom kell. Sehol máshol nem lesznek ilyen nagylelkűek a nyeremények.
Teljes dilemmába estem a szerencsejáték miatt. Tudom, hogy nem szabad, de meg akarom tenni. Tekintetem visszakaptam a képernyőre, majd gyorsan memorizáltam a számot amire a helyes választ kell küldeni. Hirtelen minden eltűnt és reklám következett. Innentől kezdve nem gondolkoztam semmin, felkaptam a telefonom és elküldtem a választ a számra. Egy sóhaj kíséretében hátradőltem. Vagy sikerül, vagy nem.
Egy kisebb teher esett le a vállamról. Nyerek valamit, vagy semmit. Nincs sok veszteni valóm, mert ha nem nyerek semmit akkor sem dől össze a világ.
Kicsit logikusan kezdtem el gondolkozni. Én tulajdonképpen, nem a főnyeremény miatt indultam el ezen a sorsoláson, hanem, mert imádom Zac Afront. Az egyik kedvenc színészem és irtó szexi. Persze a többi nyereménnyel sincs bajom, de ez a fő ok ami arra késztetett, hogy küldjem el az SMS-t. Viszont rengeteg One Direction rajongó lehet a szavazók között, akik ezerrel nyomták a gombokat, ahogy meghallották, a hírt.
Még mindig a gondolataimba merülten ültem, amikor észrevettem, hogy mosolyogva a telefonomat bámulom. Hirtelen feleszméltem a bambulásból és a készüléket elhajítottam, jó messzire a kanapé végébe.
-Térj észhez Isabelle!-mondtam magamnak és kicsit megütögettem a homlokomat, mintha ezzel kihesegetném a gondolatot. Mindenesetre teljes nyugalomban dőltem hátra és élveztem a pihenést.
A TV nézéssel sok időt tudtam elütni, de így csak délutánig tudtam szórakozni vele. Közben a konyhába kimentem enni és a hűtőben található dolgokkal teletömtem magam. Készítettem magamnak egy kis teát és kimentem a kertbe. A Californiai San Frascisco-ban lakom, ahol a kertvárosi élet elég csendes. Nem lakom közel a belvároshoz, így semmi autó dudálást vagy zörejt nem hallottam, mikor kiléptem. A nap szépen sütött, nyár alkalmával. Leültem a fűbe, majd a kezemben lévő teát, lassan szürcsölgetni kezdtem. Gondolataimba merülve ültem. Végeztem a teával, a bögrét, pedig magam mellé tettem és elterültem a földön. Álmosság lett urrá rajtam, ezért behunytam szemeimet. Az a hülye játék motoszkált, mindenáron a fejemben. Miért nyomaszt ezt most engem ennyire?
Kinyitottam szemeimet, de a nap már nem sütött. Egész délután szunyálhattam, mert már kezdett sötétedni, a mellettem fekvő teás pohárból, meg eltűnt az utolsó csepp folyadék is. Egy nyögés kíséretében feltápászkodtam és bementem a házba. A poharat ledobtam a konyhába, majd szem törölgetve visszaültem, a bekapcsolva maradt TV elé. A telefonom után nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő. Ám amikor felvillant a képernyő, meglepődve láttam, hogy jött egy üzenetem.
Megnyitottam, de a címzett nem volt megadva, csak egy hosszú telefonszám. Elolvastam és szájtátva teljesen, lesokkolva fogtam fel, hogy nyertem. Nyertem! De mit is? Örömöm azonnal alább hagyott egy kicsit amikor lejjebb haladva megláttam a következő sort: Nyertél egy nyarat Brazíliába a One Directionnel. Ajjajj.....
